"Csak" egy mese - Időnyom

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Sybille Webster > VERSEK > "Csak" egy mese
 
 
 

Egyszer volt, hol nem volt
Egy fürtös hajú, kicsi lány,
S egy csodáktól hemzsegő,
Tündöklő mesevilág.

Álomi szép volt a Tél,
Nagy pelyhekben hullt a hó,
Fehér dunna lepett mindent
Mesecsendben, ragyogón.

Jégkirálynő volt vendége,
S ahol fátyla odaért,
Jégvirág nőtt ablakokra
Palotája díszeként.

Játék volt az egész élet,
Szánkóverseny, hócsata,
Gyerekzsivaj, kacagás,
Csipkébe öltözött a Cseresznyefa.

Álomi szép volt a tavasz,
A Föld zöldbe öltözött,
Majd virágba borult a világ,
A Cseresznyefa tündökölt.

Virágeső hullt a földre,
Tündérek szálltak a szirmokon,
Szivárvány feszült az égre,
A levegő madárdaltól harsogott.


Új játékok, új csodák
Várták már a kicsi lányt.
Pöttyös labda pattogása,
Ugrókötél suhogása.

Virágos palotájába
Tavasztündér költözött,
Játszottak is, tán bújócskát,
És a Tündér elköszönt.

Álomi szép volt a nyár,
Forró, édes, illatos,
Gyümölcs érett minden fán,
Színes bogyók bokrokon.

Ezer virág nyílt a réten,
Pillangóhad száll amott,
Táncukhoz a szorgos méhek
Zümmögtek egy dallamot.

Tó felett a szitakötők
Járták furcsa táncukat,
Csillámló vibrálással
Bűvölték a párjukat.

Erdőn, mezőn, tó felett
Gyerekzsivaj harsogott,
Játszótér lett a világ,
A Cseresznyefa ragyogott.

Álomi szép volt az ősz,
Aranyszínben ragyogó,
Játék minden, úgy mint régen,
Csak egy kicsit lassulón.

Virágcsokor helyett
Dió, makk és gesztenye az asztalon,
Aranyszínű, fürtös szőlő
Mosolygott a tálakon.

Lassú zenét játszott a szél
Egy hárfán csendesen,
Angyalok táncoltak hozzá
Hajnalban a tó felett.

Alkonyuló fények között
A kicsi lány egy dalt dalolt,
Csendben, hulló levelek közt
A Cseresznyefa álmodott.

Óriások között járt,
De boldog volt a kicsi lány,
Egy ifjú herceg vigyázott rá,
S leste minden óhaját.

Nagy herceg volt, erős, bátor,
S varázsolni is tudott,
Érintése meggyógyított
Bút, bajt, sebet, bánatot.


Mosolyától olvadt a jég,
Elmúlt minden fájdalom,
Olyankor a Nap irigyen
Fátyolfelhők mögé bukott.

Óriások félték szavát,
Kezes bárány lett a sárkány,
Kiscica a nagy oroszlán
Ott, ahol ő megjelent.

Vad vihar jött messze földről,
Eget, földet rengető,
Villámokkal táncoló
Szélvihar és jégeső.

Tornádó szállt le az égből,
Elvitte a herceget,
Itt maradt a fürtös kislány
Egymagában, védtelen.

És a mohó Óriások,
Semmitől sem félve már,
Rátámadtak, belémartak,
Elűzték földjéről a Csodát.

Jégkirálynő, Tavasztündér
Rég nem vendégei már,
Az angyalok mind meghaltak
Az őszi tánc után.


A meseszép palota
Egy kicsi, hideg szoba lett,
A cseresznyefa csendesen sír,
A varázslat elveszett.

Halott álmok fátyoltáncát
Járja még a szél,
Hol volt, hol nem,
Egy mese volt, mi véget ért.
 
 
 
 
Szavazat: 0.0/5
 
 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz