Álomfüst - Időnyom

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Sybille Webster > VERSEK > Álomfüst
 
 


Hosszú téli éjszakában
Farkasordító hideg,
Havat hord az északi szél,
Jégvilág mi körbevesz.

Benn a házban gyertya lángol,
Meleg fénye simogat,
Középen egy nagy kandalló,
Tűzgyújtásra hívogat.

Mellette a fahasábok
Glédában illatoznak,
A sor mellett vesszőkosár,
Tele sok papírlappal.

Újságok, zacskók, könyvek,
Mik rég nem kellenek már,
Többé soha senkinek sem,
Mind csak tűzgyújtásra vár.

Kandallóban fahasábok,
Kezemben egy gyufaszál,
Összegyűrt lapokat dugok
A fahasábok alá.

Szikra lobban papír lángol,
Tűz táncot jár fényesen,
Meggyullad a farakás is,
Ontja már a meleget.

Vesszőkosár fölé dőlve,
Nézem, benne mit lelek,
Milyen könyv lehet az, amit
Nem olvas már senki sem.

Néhány szótár, régi nyelvkönyv,
Mesekönyv, verseskötet,
S végül benn a kosár alján,
Kopott álmoskönyv hever.

Cakkos szélű régi lapon
Fakó betűk díszlenek,
Látva őket a lelkemből
Egy gondolat feldereng.

Senki sincs bár körülöttem,
Tán a tűztől kérdezem,
Ha álmoskönyvet égetek,
Vajon álmok égnek el?

Látni-e a lángok között
Égő álomképeket?
Sikoltanak, vagy sírnak-e?
Kínok közt hamvadnak el?

Milyen lehet az álomfüst?
Szürke, fehér, sárga, kék?
Újjászületésre várva
Gyorsan száll az ég felé?

Vagy szétterül, köddé váltan
Az alvó völgyek felett?
Hajnali szél szárnyán repül
Óceánon, s tengeren?

Milyen lehet az illata?
Mint az álom önmaga?
A rossz álmoké keserű,
A szépeké ibolya?

Ha beszívom, torkom marja,
Mint a tölgyfa füstje tán?
Könnyem csordul, szemem csípi,
Elmosódik a világ?

Vagy eggyé válik velem,s a
Következő éjszakán
A belélegzett álmokat
Újraálmodom talán?

Kandallóban fahasábok
Duruzsolnak csendesen
S bár odakinn hóvihar dúl?
Lágy meleg van idebenn.

Oly hiába a sok kérdés?
Immár senki nem felel?
Egy kosárnyi könyvre dőlve?
Álmodom már csendesen.



 
 
 
 
Szavazat: 0.0/5
 
 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz