Az utolsó sárkány - Időnyom

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Sybille Webster > VERSEK > Az utolsó sárkány
 

Virágillatos tavaszi éjszakán,
Egy vár holdfényben fürdő udvarán,
Erős vasrácsok közé zárva,
Egy új élet készülődik a világra.

Fürkész tekintetek lesik a tojást,
Melynek burka lassan megreped már,
Világra segíti mamája,
S előtűnik a föld utolsó sárkánya.

Aprócska, törékeny, mint egy virágszál,
A közönség tombolva örül már,
De könnyesek a sárkányszemek,
A mamája zokog, immár keservesen.

Búsan nézi egyetlen, pici fiát,
Elképzelve, rá milyen élet vár,
Rácsok között kell felnőnie,
S az egész életét ott kell leélnie.

Sohasem repülhet a szelek szárnyán,
Sohasem úszhat a hullámok hátán,
S mivel ő az utolsó ma már,
Közben az egyetlen társa lesz a magány.

Körös-körül az ünneplő emberek,
Hordószámra folyik a bor, a ser,
S a ragyogó csillagok alatt
Egy sárkányszív csendesen megszakad

 
 
 
Szavazat: 0.0/5
 
 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz