Halál - Időnyom

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Sybille Webster > VERSEK > Halál
 
 

Az út végén, ha jársz,
Ott magába zár,
A mindent elemésztő,
Néma félhomály.

Színek helyett szürke már,
Kifakult világ,
Nincs muzsika madárdal,
Súlyos csend, mi fáj.

Szárnyad törött, nem emel
A magasba fel,
Lábad alatt sötét sár,
Jövőd nyeli el.


Esik eső, válladon
Monoton kopog,
Lemos szárnyaidról,
Minden tündeport.

Fáradtan sóhajt lelked,
Nem ellenkezel,
Némán lépdelsz előre,
A sötét mélybe le.

Körbezár, az ingovány,
Gőzölgő mocsár,
Nincs már út, mi visszavisz,
Vár a zord Halál.

Megszűnik a fájdalom,
A kín már csak múlt,
Ki odalenn vár reád,
Puhán átkarol.

 
 
 
 
Szavazat: 0.0/5
 
 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz