Ítélet elhaszatva - Időnyom

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Milton Gray > REGÉNYEK > A rádióamatőr
Rajtaütés

Ítélet elhalasztva


1977. március 17

A tárgyalóterem hideg levegőjében Tomi leheletének párája pillanatok alatt foszlott semmivé. Könyökét térdére támasztva, lehorgasztott fejjel nézte a megkopott, hézagos parkettát. Háta mögül - a terem bejárata felől – a teremőrök és egy szürke öltönyös férfi beszélgetésének hangfoszlányai értek el hozzá. Szemben, a poharakkal, vizeskancsókkal és iratokkal megrakott hosszú asztalnál, az írnok matatott. Öreg Laci tőle balra ült és fásult, elmerengő tekintettel bámult ki a kétméternyire lévő ablakon. Mellette Gyula, kezének ujjait ropogtatta idegesítően. Egy sorral hátrébb a megyei MHSZ rádiótechnikai vezetője és a város MHSZ titkára disputált alig hallhatóan. Az ajtó élesen nyikordult és aranysávos vállapjukat számtalan csillaggal díszített főtisztek vonultak be.
- Álljanak fel! – szólt érdes hangon az írnok.
Az érkezők megkerülték az asztalt, majd komótosan leültek számukra kijelölt helyre. Középen egy kerek arcú erősen kopaszodó főtiszt maradt csak állva. Leemelte sapkáját, az asztalra tette és Tomiékra pillantott.
- Leülhetnek! - Megvárta, míg mindenki helyet foglal és folytatta. - Mirkó Gábor vezérezredes vagyok a Honvédelmi Minisztérium Jogi Főosztályának vezetője. Jelen tárgyalásunk témája a Medve bányai rádióamatőr klub három tagjának a nemzetbiztonságot sértő cselekedete. Röviden ismertetem a tényállást.
1976. december 25.-én az MHSZ budapesti központi rádiósklubja jelezte a HM rádiótechnikai felügyeletének, hogy egy vidéki rádiósklub a méréseik alapján a megengedettnél nagyobb teljesítménnyel forgalmaz. A forgalmi napló alapján megállapítást nyert, hogy az esemény idején három rádióamatőr felváltva létesített kapcsolatot külföldi, több esetben nagy távolságban lévő ellenállomásokkal. A megfigyelési jegyzőkönyv ugyanakkor a rádióamatőr tevékenységre érvényes eljárási renddel kapcsolatban nem talált kifogást. A megfigyelt összeköttetések a verseny és a rádióamatőr forgalmazás szabályainak mindvégig megfeleltek. A rádióadó teljesítménye azonban a helyszínre küldött bemérő egység szerint messze meghaladta az amatőr rádióadók teljesítményére engedélyezett szintet. A Nemzetbiztonsági Hivatal rajtütésszerű intézkedést kezdeményezett, a fellelhető bizonyítékok és dokumentumok lehetséges elrejtésének vagy megsemmisítésének megelőzése céljából. Az eljáró egység a helyszínen elfogta és őrizetbe vette Frank Tamást, Öreg Lászlót és Steiner Gyulát, helyi lakosokat, a Medve bányai rádióamatőr klub három tagját, majd a katonai elhárítás megyei központjába szállították őket. A kihallgatáson tett személyes vallomásukról jegyzőkönyv készült, melyet elolvastak és aláírásukkal hitelesítették. Ezután az őrizetbe vetteket szabadlábra helyezték, az ügy jogszerű eljárásnak és a lezárásnak idejére felfüggesztett rádióamatőr tevékenység és lakhely elhagyási tilalom elrendelésével. Az esetet a Honvédelmi Minisztérium Jogi Főosztálya vizsgálta és határozathozatalra a mai napot jelölte meg

A vezérezredes összehajtotta a jegyzőkönyvet és az asztalra helyezte. Tekintete megakadt az ujjait ropogtató Gyulán.
- Abbahagyná, kérem!
- Igen… bocsánat! – hebegte Gyula zavartan.
- Az elhangzottakkal kapcsolatban van észrevétele valakinek? – nézett a második sorban, csendben figyelő MHSZ vezetőkre a főtiszt.
- Szeretnék néhány gondolatot fűzni a történtekhez! – emelte fel kezét a megyei technikai vezető, majd lassan felállt.
- Önt, hogy hívják, és milyen minőségben van jelen?
- Lantos Péter vagyok az MHSZ megyei szervezete rádiótechnikai vezetője.
- Tessék, hallgatjuk. – intett az vezérezredes miközben ő is helyet foglalt.
Lantos Péter megköszörülte torkát, Öreg Lacira, aztán Tomira pillantott, majd a tiszti asztal felé fordulva belekezdett.
- A Medve bányai rádióklub öt éve működik két szakosztállyal. Az egyik a rádió- iránymérő a másik pedig a rövidhullámú amatőr. Három évvel ezelőtt kaptak „A” fokozatú engedélyt a három és fél, valamint a hét megaHerczes rádióamatőr sávban legfeljebb ötven watt kimenő teljesítményű, rövidhullámú rádióadó készülék működtetésére. Ők hárman rendelkeznek a törvényekben előírt képzettségekkel és vizsgákkal. – mutatott Tomiékra majd folytatta. - Az elmúlt három évben a rövidhullámú szakosztály fejlődött a legdinamikusabban s ezt leginkább a rádiós összeköttetéseket igazoló QSL lapok rohamosan növekvő mennyisége és adatai bizonyíthatják. Tamást, Lacit és Gyulát személyesen is jól ismerem, törvénytisztelő, dolgozó, családos emberek. Az eseményt követően kért és kapott munkahelyi vezetői vélemények is pozitívak mind hármójuk tekintetében. Az kétségtelen, hogy a versenyben használt készülék teljesítményével szabályt szegtek, de nem látom megalapozottnak, hogy tevékenységükkel nemzetbiztonsági érdekeket sértettek volna. Kérem vezérezredes elvtárs, a döntésük során vegyék figyelembe az általam elmondottakat. Köszönöm!
- Rendben! És Ön? – nézett a városi MHSZ vezetőre az ezredes. – Kíván hozzászólni?
- Nem! Vagyis igen. – emelkedett fel lassan a székéről. - A városban működik egy városi rádióklub is. Mi jobbára velük vagyunk kapcsolatban.
- Az mit jelent, hogy jobbára velük? Nem önök felügyelik a Medve bányai klubot? – ráncolta homlokát a vezérezredes.
- De, szervezetileg hozzánk tartoznak, de mi elsősorban a városi klubot preferáljuk. A Medvei bányait kevésbé.
- Ez így meglehetősen zavaros számomra! Mit ért azalatt, hogy elsősorban a városi klubot preferálják?
- Hát, hogy is mondjam? - hebegett zavartan a városi titkár. – Leginkább azt, hogy mi csak formailag támogatjuk őket. Az MHSZ központja által rendelkezésünkre bocsájtott pénzekből és technikai eszközökből ők nem, vagy csak kevésbé részesülnek.
- Akkor miből és hogyan működnek? - kerekedett el a szeme a főtisztnek.
- Úgy tudom, hogy a Medve bánya támogatja a klubot, és társadalmi munkákból van némi bevételük.
- Elnézést! Megmondaná a nevét és, hogy mi a szerepe az ügyben? - vizslatta szúrós tekintettel a főtiszt.
- Fazekas Nándor vagyok a MHSZ városi szervezetének a titkára. Éppen azt próbálom érzékeltetni, hogy én, vagyis mi, az MHSZ városi vezetése sem anyagi, sem erkölcsi támogatást nem nyújtottunk a Medve bányai rádiósklub törvénysértéséhez.
- Úgy érzi, hogy vádolta Önt ezzel valaki? – a vezérezredes hangjából jól kiérezhető volt a megvetés. – Ha majd erre a következtetésre jutunk, ígérem, azonnal értesítem. Üljön le!
Fazekas megsemmisülten kuporodott a székére. Az asztalnál ülő főtisztek egymáshoz hajolva susmusoltak, hol Tomiékra, hol az MHSZ vezetőkre pillantva. E rövid technikai szünetet követően az ezredes feléjük fordult.
- Önök közül kíván szólni valaki?
Tomi Öreg Lacira nézett, majd mindketten Gyulára, aki rémülten hárította el a lehetőséget. Öreg Laci végül Tomihoz hajolt, súgott valamit, majd mély levegőt véve felállt.
- Igen ezredes elvtárs, szeretnék szólni! Én Öreg László vagyok a klub rövidhullámú rádióamatőre!
Az ezredes Öreg Lacira pillantott. Idős, tapasztalt katonai jogászként már, sok hasonló jogi csatát megvívott, s az évek során, a metakommunikáció fegyvertárán kifinomult emberismerete azt sejtette, hogy az ítéletet a medvebányai amatőr most fogja szavakba önteni.
- Tessék, Öreg László hallgatjuk.
A rádióamatőr társaira pillantott, aztán lassan félig hátra fordulva a megyei technika vezetőhöz szólt.
- Köszönjük Péter! – majd keményen az ezredes szemébe nézett. – Igen beismerjük, szabályt sértettünk. A mi engedélyünk ugyanis az amatőr sávban, legfeljebb ötven watt teljesítményű adó üzemeltetésére szólt. Tavasszal egy ismerősöm keresett meg, hogy a városi kórházban kiselejteznek és megsemmisítenek egy rakás elavult berendezést, és az egyikben olyan végerősítő csöveket látott, amelyek a rövidhullámú tartományban is megbízhatóan működnek. A selejtezésre és megsemmisítésre váró készülékből kiszerelhettem két ilyen csövet. A márciusi klubgyűlésünkön vetődött fel az ötlet, hogy a nemzetközi karácsonyi rövidhullámú versenyen részt vehetnénk. Az ötven wattos teljesítménnyel ebben az amatőr sávban sajnos a „futottak még” remény vesztett kategóriába sem kerültünk volna. Felmerült a nagyobb teljesítményű végfok építésének lehetősége és ehhez volt két nagy teljesítményű elektroncsövünk. Ez olyan mintha TV-t szeretne nézni, de csak egy antennája, van és néhány, televízióban használt alkatrésze. Vagyis a készüléket meg kellett tervezni és meg is kell építeni. Hát így tettünk mi is. Egy kiselejtezett villamossági elosztó szekrényt lebontottunk, átalakítottuk és a tápegységtől a végerősítő fokozatig, vagyis az első ceruzavonástól az utolsó csavarig mindent mi hárman találtunk ki és szereltünk össze benne. Be kell valljam, hogy a végén mi is meglepődtünk, hiszen az első néhány perces próbaüzem során, amikor csökkentett teljesítménnyel próbáltuk ki, már portugál és izlandi rádióamatőrök igazolták vissza a kiváló minőségű jelenlétünket. Számításaink szerint kettőszáz, kettőszázötven Wattal üzemelhettünk ekkor. A karácsonyi versenyre így készültünk. Tudatában voltunk mindhárman annak, hogy szabályellenesen, lényegesen nagyobb teljesítménnyel üzemelünk majd.
Öreg Laci az ablak párkányára leszálló és hangosan búgó galamb párra pillantott, majd a tiszti asztal felé fordulva folytatta.
- Nyugaton, ha valaki rádió amatőrködni akar, bemegy a legközelebbi műszaki boltba és megveszi a legmodernebb rádió-adóvevő készüléket, amely teljesítményének a törvények nem, csak a pénztárcája szab határt. Még csak ismernie sem kell az elektronikát, a rádiótechnikát, mert készen vásárolhatja azt. Mi hárman, a munkánk mellett, szabadidőnket feláldozva, családunk mérhetetlen türelmével és támogatásával, megpróbáltunk a legjobb tudásunk szerint alkotni egy olyan berendezést, amellyel méltó ellenfelei lehettünk a világ bármely rádióamatőrének. Szerettük volna felhívni a világ rádióamatőr közösségeinek a figyelmét arra, hogy a magyar rádióamatőrök tudásban, elszántságban és kitartásban a világ bármely nemzetének rádióamatőrjeivel felveszik a versenyt. Akkor is az élvonalba tartozunk, ha lehetőségeink korlátozottabbak. Őszintén büszke vagyok arra, hogy a hetvenkét órás verseny befejezése előtt alig több mint húsz órával dobogós hely környékén álltunk egy olyan világversenyen ahol rádióamatőrök százezrei versenyeztek azért. Köszönöm, hogy ezt elmondhattam.
A termet néma csend töltötte be, s a főtisztek meredt szemekkel bámultak Öreg Lacira. Aztán Tomi, széke hangos reccsenésétől követve felállt, majd követte őt Gyula is. Az ezredes egy szempillantás alatt megértette, hogy azok ott hárman - elismerve, és közösen vállalva a felelősséget - tulajdonképpen az ítéletére várnak. Rövid töprengés után a mellette ülőkhöz fordult, magyarázott valamit, aztán mind felálltak.
- A Honvédelmi Minisztérium Jogi Főosztálya a meghallgatást ezennel befejezettnek tekinti. Döntésünkről levélben tájékoztatjuk Önöket. Elmehetnek, de a határozat kézhezvételéig a lakhely lehagyási tilalom érvényben marad. A rádiós szoba pedig későbbi intézkedésig hatóságilag zárva. Megértették?
- Igen – válaszoltak egyszerre mindhárman.
A főtisztek is felálltak, és ahogy jöttek, kivonultak a teremből. Az ajtóban azonban a vezérezredes megtorpant és visszament Öreg Lacihoz
- Tudják, hogy tulajdonképpen milyen teljesítménnyel forgalmaztak?
- Pontosan nem, csak kalkuláltuk, hogy ötszáz watt lehetett. – válaszolt Öreg
- Hát? Az egy kicsivel több volt! A bemérők adatai szerint ezerháromszáz watt volt a csúcsteljesítmény, de a verseny ideje alatt nem is mértek ezer wattnál kisebb értéket. Jól megszerkesztették azt a kütyüt- mosolyodott el a főtiszt, majd megfordult és kisietett a többiek után.

1977. május

- Laci! - kiáltott ki a műhelyiroda résnyire nyitott ajtaján a művezető.
- Öreg Laci! – ordított nagyobbat a műhely végében egy villanymotor fölé görnyedő alak felé. - Jenő! Szólj neki! Telefonon keresik! – fordult a mérőpultál álló szerelőhöz.
- Hallottam! Jövök már! – kiáltott vissza ekkor Öreg Laci.
Leállította a motort, nagyot szusszanva felállt, a csavarhúzót a szerszámos ládába lökte, egy gépronggyal megtörölte a kezét és besietett az irodába.

- Az igazgató keres!– intett a művezető az asztalon félre tett telefon felé.
- Az igazgató? – nézett gyanakodva a művezetőre, aztán lassan füléhez emelte a telefonkagylót - Igen, Öreg László. Parancsoljon Igazgató elvtárs – szólt a kagylóba, miközben kifordította az asztal alá tolt széket és leült. – Most? Még nem fejeztem be a munkámat. Hétfőn nem lehet? …Jó, rendben, adom. – és az ablaknál álló gondolataiba merült művezető felé nyújtotta a telefont. – Zoli! Veled akar beszélni!
- Velem? – nézett meghökkenve, miközben átvette a készüléket. – Hallgatlak igazgató elvtárs. Igen, persze … nem… nem gond …. nincs … persze … mindjárt felküldöm. Szervusz, Imre.
Kimért mozdulattal illesztette helyére a telefont, és tekintetét lassan emelte Tomira.
- Menj fel az igazgatóhoz! Ott várnak a nemzetbiztonságiak!
- A kicsodák? – nézett döbbenten, rosszat sejtve Öreg Laci.
- Betojtál mi? – mosolyodott el a művezető – Az MHSZ megyei vezetője van az igazgatónál, oda kell menned. A motort majd Jenőék felrakják a talpra.
- Zoli! Ha végeztem ott, elmehetnék haza? Ma péntek van, én megyek a fiamért az óvodába, de be kellene ugornom a Markóhoz. Apósomnak megígértem, hogy a kávéfőzőjükben kicserélem a kiégett fűtőbetétet és ma délután jönnek hozzánk.
- Rendben Laci! Pakolj össze, öltözz át és menj az igazgatóhoz. Hétfőig ne is lássalak!
- Köszönöm!
Visszament, elrakta a szerszámokat, rákattintotta a lakatot a szerszámos fiókjára, az ajtóból még visszaintett a többieknek, majd átsietett a csarnokot az irodaépülettel összekötő függőfolyosón és kettesével szedve a lépcsőfokokat, leszaladt a földszinten lévő öltőzőbe. Lezuhanyozott, gyorsan megtörölközött, magára kapta ruháit, és ment is kifelé.
A titkárságon Rózsika az igazgató titkárnője sejtelmesen mosolyogva kérte türelmét, amíg bejelentette. Az igazgatónál hárman vártak rá. Az egyik Lantos Péter a megyeit technikai vezető volt, de a másik kettőt nem ismerte. Lantos és a két idegen felállt és kézfogással üdvözölték.
- Gyere Lacikám, fogj egy széket – intett a tárgyaló asztal felé az igazgató, – és ülj ide közénk.
Mi tagadás, igen meglepte a szokatlanul közvetlen invitálás. A legközelebbi széket az igazgató asztala felé fordította és leült.
- Katics Gábor őrnagy vagyok a Honvédelmi Minisztérium Jogi Főosztályának főelőadója, Ő Barta Lajos százados előadó. – szólalt meg az egyik ismeretlen. - A Medve bányai rádiósklub ügyében hozott határozat ismertetésének és átadásának feladatával érkeztünk. A határozatot rendszerint tértivevénnyel kézbesítjük, ez esetben Mirkó ezredes elvtárs a Főosztály vezetőjének személyes utasítására tértünk el az ügyviteli rendtől. A határozat írott anyagát természetesen megküldtük az ügyben érintett MHSZ szerveknek és a klub működését támogató üzem vezetőjének is. Az ügy különleges voltára tekintettel azonban az ezredes elvtárs a megyei MHSZ, mint felügyelő szervnek és a Medve bánya, mint a működtetés fő szponzorának a szóbeli tájékoztatását is szükségesnek látta. Ezért most felolvasnám a Főosztály által hozott határozatot.
- Igen, hallgatjuk – pillantott Öreg Lacira az igazgató
- Tehát – folytatta az őrnagy – A Medve bányai rádióamatőr klub szabálysértő tevékenységének vizsgálata során a Főosztály nem talált a nemzetbiztonságra veszélyes cselekedetre utaló bizonyítékot. Az kétségtelenül megállapítható, hogy a klub által a karácsonyi verseny során működtetett rádióadó végfokozat teljesítményével megsértette az adókészülékre vonatkozó engedélyt, ám enyhítő körülményként vette figyelembe, hogy a végfokozat üzembe helyezése és a verseny kezdetének időpontja közötti közel két hónapos időszakban azt nem használták. A klub eljárás alá vont tagjainak egybehangzó állítása szerint kizárólag a verseny idején szándékoztak működtetni. A szabálysértésre tekintettel a Főosztály szóbeli megrovásban részesíti Öreg László, Frank Tamás és Steiner Gyula rádióamatőröket és felhívja figyelmüket hasonló szabálysértések elkerülésére. Újabb eset bekövetkezésekor a jelen tárgyalt ügy, súlyosbító körülményt képez! Ezzel egy időben a Főosztály a HM rádiótechnikai felügyeletének beleegyezésével engedélyezi a klub által épített végfokozat kísérleti üzemeltetését 1976. augusztus. 31.-ig bezárólag. Ugyanakkor kötelezi a rádióklubot, hogy a kísérleti időszakban létesített összeköttetéseik napi rendszerességgel vezetett jegyzőkönyveit minden hónap utolsó munkanapján a HM Rádiótechnikai Felügyeletének valamint az MHSZ megyei szervezete illetékesének továbbítsák. Ugyanakkor kötelezi a klubot, hogy 1976. szeptember 10.-én, pénteken tízórakor az eljárás tárgyát képező és kísérleti jelleggel üzemeltetett rádióadó végfokozatot, a Rádiótechnikai Felügyelet megbízottjának jelenlétében szétszereljék, megsemmisítsék. A határozat ellen fellebbezésnek helye nincs, hatálya a kihirdetés napján életbe lép.
A őrnagy szemében bujkáló mosollyal pillantott az igazgatóra, majd mindketten Öreg Lacira.
- Öreg László! Megértette?
- Igen! Azt hiszem igen! - ám a meglepetéstől alig tudott megszólalni.
- Laci! Minden rendben! Kaptatok egy ejnye-bejnyét, ha az elvtársak elmentek, kint a folyosón tőlem még egy seggberúgást, de ennyi! Vége Lacikám! – fogta meg a vállát Lantos Péter – Vége!
- Nem, bocsánat még nincs vége! – szólalt meg ismét a őrnagy – Míg el nem felejtem! A lakhelyelhagyási tilalom a mai nappal természetesen megszüntet. De van itt még valami. Mirkó Gábor ezredes elvtárs személyes üzenetét is át kell, adjuk. Az ezredes elvtárs megkért, hogy tolmácsoljam tiszteletét az önök kreativitása és tudása elismeréséül. Gratulál a versenyben elért helyezésükhöz, és ahhoz a tudáshoz és teljesítményhez, amellyel hozzájárultak a magyar rádióamatőr mozgalom hírnevének öregbítéséhez! Természetesen gratulál a Medve bányai üzem vezetőjének is az ehhez nyújtott erkölcsi és anyagi támogatásért.
Ekkor a százados felállt és a tárgyalóasztalon heverő dossziéból okleveleket vett elő és átnyújtotta az üzemvezetőnek, a megyei MHSZ vezetőnek majd végül Öreg Lacinak.

 
 
 
 
Szavazat: 0.0/5
 
 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz