Legyek... - Időnyom

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Sybille Webster > VERSEK > Legyek...
 

Lelkem szabad, akár a szél, láncra verni nem lehet,
Hiába próbálják meg újra és újra könyörtelen kezek.
Foggal-körömmel akarják letörni szárnyaim,
Rút sárral mocskolnák be megszülető álmaim.

Mit bánom is én, ha ezért még ma kirekesztenek,
Ha a látóhatáron túl szikrázva láthatom a színeket.
Szelek szárnyán szállhatok, hegyek ormán állhatok,
Tengereken úszhatok, s tündérekkel álmodom.

Rossz vagyok, vagy csak szabad? Ezt a birkanyáj dönti el?
Mely a szikrázó kék ég alatt egy ütemre bégetve legel?
S ha más vagyok, mint ők, majd ők mondják meg, mi legyek?
A farkas csak szürke, hiába, farkas sem leszek.

Legyek szépséges orchidea magas fa tetején,
Elérhetetlen, s irigységtől sápadjanak látva színemet.
Legyek gyönyörű bengáli tigris, s reszkessenek,
S még arra sem méltatom őket majd, hogy megegyem.

Legyek álomszép virág a réten, ami mérgező,
Vagy árnyakkal teli, titokzatos, sűrű, smaragdzöld őserdő.
Legyek csendes esőben a fellobbanó villám,
Forró nyárban vihar, valami vad, valami más.

Az se baj, ha kérész leszek, s egy nap alatt meghalok,
Mert az egész életemben táncolok, szárnyalok és álmodom.
Legyek csíkos zebra a vágtató lovak között,
Sötét éjszakában a szemet bántó fényözön

 
 
 
Szavazat: 0.0/5
 
 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz