Pascal - Időnyom

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Milton Gray > Regények > HAUTMONTI TÖRTÉNET
Nyakának mutató ujjával megfeszített bőrén óvatosan húzta az álla felé a borotvát. A szőrszálak sercegve engedtek és a habbal keveredve a borotva fejére torlódtak. Leheletének párájától az egyébként is kopott tükör üvege teljesen elhomályosult. A törölköző sarkával megtörölte és leöblítette az arcát a csapból vékony sugárban folydogáló hideg vízzel. Letörölte a füle sarkában maradt habdarabot is és visszasietett a szobájába. Magára kapta ruháit, néhány mondat erejéig még benézett Janóhoz aztán ment kifelé. A lépcsőház széles vas csigalépcsője hangosan döngött, amíg fokait kettesével szedve a földszintre ért. Beköszönt a gondnoki lakás nyitott ajtajában újságot olvasó Jeannak és kilépett az utcára.
A sarki lámpa fénye éppen csak sejtetni engedte a járda vonalát de az úttól szinte nappali fényben haladhatott tovább. Kiért a városközpontba vezető utcára és lassította lépteit. Az út szélén parkoló autók oldalán felvillantak a mellettük néha elhaladó autók fényei. A következő sarkon befordult és néhány méter után a telefonfülkéhez ért. Hátát a fülke üveg falának támasztotta, kissé felhúzta kabátja ujját és az órájára pillantott. Nyolc múlt három perccel. Nadrágja zsebéből cigarettát vett elő és rágyújtott. A gyufa sercegve kapott lángra, és imbolygó fénye különös kontúrt varázsolt arcának éleire. Mélyet szívott, és a füstöt lassan, lélegzetét visszafogva engedte ki. Egy ereszről lehulló esőcsepp utat talált gallérjának szabadon maradt résébe. A hidegtől összerezzent. Papír zsebkendővel megtörölte tarkóját, feljebb húzta dzsekijének zipzárját és kicsit arrébb lépett. Az utcácska túlsó végén autó fordult be. Lámpáinak fénye felkúszott a házak falaira, majd eltűnt egy kapubejáróban. Hallotta amint a kocsi ajtaja csapódik és a központi zár aprókat pittyentve lezár. A lyukas ereszből aláhulló vízcseppek tompán koppanva terültek permetté a járda kövén. Beszélgetés hangjai szűrődtek ki egy résnyire nyitva hagyott ablakon, és az utcácskába belopakodó szél megrántgatott egy rosszul kitámasztott zsalugátert. Kutya futott ki a házak holdárnyékából, át az úton, és a szemközti oldalon az ereszcsatornánál félreérthetetlen mozdulattal jelölte meg territóriumát. Meglátva a járdán álldogáló embert hirtelen megállt, vakkantott egyet, majd elvágtatott arra amerről jött.
Frenki cigarettájának szertefoszló füstjét nézte miközben gondolatai messze, sok száz kilométerre jártak. Ott, ahol nemrég még otthonnak érezte a világot, s amelyből csalódottságában, sértettségében és féktelen elkeseredésében oly hirtelen elmenekült. A cigaretta végig égett és izzó parazsának fájdalmas érzése visszatérítette a jelenbe. A csikket a közeli esőelvezetőbe pöccintette, megfordult és elindult vissza a szállás felé. Alig néhány lépés után azonban meggondolta magát és visszasétált a telefonfülkéhez. Felpillantott az égre. A házak felett a páradús levegőben szétszóródó városi fények fátyolán át éppen csak látni lehetett a csillagokat. Számolni kezdte a lyukas ereszből a járdára másodpercnyi pontossággal hulló vízcseppeket.
Az utca túlsó végén egy autó fordult be és az első ház előtt megállt. Lekapcsolta a lámpáit és várt. Néhány perccel később egy alak szállt ki belőle, átment a másik oldalára, matatott egy darabig majd visszaült. Hosszú percek teltek el miközben nem történt semmi. Frenki egy kicsit várt még, aztán megfordult és ismét elindult vissza a szállás felé. Már majdnem kiért az utcából, amikor a másik végén sötétben álló autó lámpái hirtelen felgyulladtak, önindítója röviden kerregett, majd nekilódult és elhaladt mellette. Néhány méterre odébb azonban megállt. Egy öreg fehér R4-es volt lehúzható kék bőrtetővel. Kinyílt az ajtaja és a bolti pénztáros lány hajolt ki rajta.
- Jó estét kívánok. Egy urat keresek, akivel nyolckor a telefonfülkénél randiznom kellett volna? Bár alig két órával ezelőtt még nem hittem, hogy ilyen pasi létezik! Akkor mi legyen? Beszállsz, vagy sétálsz az autó mellett? – és hívóan intett a férfinek.
Frenki magán kívül volt. Mint egy ijedt első randis kamasz kölyöknek remegni kezdtek a lábai, gombóc akadt a torkán és gondolatai összegabalyodtak.
- Jó estét! Én? Csak éppen itt sétálok egy kicsit.
- Tartozol némi magyarázattal a boltban történtekről. Nem gondolod?
- A bolt? Hát azt nem is gondoltam olyan komolyan. Az orchideát, azt igen, de nem úgy. Az egérfogó pedig ott volt a polcon.
- Igen! A térkép a telefonfülkével viszont nem volt ott a polcon!
- A rajz a telefonfülkével? Azt én sem értem, mert egyébként pocsékul rajzolok. A golyóstoll pedig ott volt a zsebedben éppen a melled felett. – itt elakadt és nagyot nyelt - Hoppá, ezt nem kellett volna. Egyébként is, tetszett, ahogyan számoltad a pénzt.
- Pascal! – vágott közbe a lány
- Tessék? – nézett értetlenül a szemébe Frenki
- Pascal vagyok. Pascal Petit. Jó estét. – Mosolyodott el a lány és megfogta a kezét - Értem. Nekem még senki nem vett virágot azért, mert szépen számoltam a pénzt. Akkor most beülsz mellém, és elmondod az egészet, érthetően az elejétől.

Átment a másik oldalra és beszállt a lány mellé. Az ülés túlságosan közel volt a műszerfalhoz, hátrébb kellett állítania, hogy kényelmesen elférjen. A biztonsági öv elakadt, amikor átemelte a vállán és be akarta csatolni.
- Lassabban! – szólt rá a lány. – Akkor akad, ha túl gyorsan húzod. Kicsit kopott már.
Megpróbálta összeszedni magát, de gyomra még így is ökölbeszorult az izgalomtól. Fogalma sem volt, hogy mit mondjon, amitől ostobább már nem lesz.
- Szóval, Janóval, a barátommal mentünk bevásárolni hozzátok. Ah! Bocsánat! Frenki vagyok! - és végre mély levegőt vett, amitől kissé megnyugodott. - Hogy ez milyen abszurd helyzet.
- Jó kis vicc volt azzal az egérfogóval. A kolleganőm először jól kinevetett, aztán elnevezett Egérkének. Azt hiszem, ez rajtam is marad.
A lány gyors mozdulattal sebességet váltott és elindultak. A városközpont felé vezető utca elágazásánál azonban az ellenkező irányba fordultak. Az autó neki lódult és egyre gyorsulva haladt az autópálya felé. Pascal lassítás nélkül hajtott a feljáróra, majd bele taposott a gázba. Az útburkolat szaggatott csíkjait szokatlan gyorsasággal gyűrte maga alá az öreg járgány. Frenki eleinte csak meglepődött, aztán kellemetlen gyanú ébredt benne. Mi van, ha ez valami átverés? A lány kiviszi valahová, a városon kívülre, ott kiteszi és gyalogolhat vissza. Ugyan miért tenné?
- Hova megyünk? Erre nem jártam még.
- Nem? Akkor ez meglepi. Na jó, elárulom. Elmegyünk egy kávéra Maubeugéba.
Rövid hallgatás után folytatta.
- Ti mindig ketten jöttetek a boltba azzal a kopaszodóval. A kolleganőim azt gyanítják, hogy biztosan melegek vagytok.
A visszapillantóban kereste Frenki tekintetét majd hirtelen témát váltott.
- A ma este viszont csúcs volt. Van fogalmad arról, hogy mit kaptam utána? Niki a barátnőm nagyon lehordott és le akart beszélni erről a találkozásról.
- És..? – kérdezte Frenki
- És? És itt vagyok. – nevette el magát Pascal, ám a következő pillanatban határozott komolysággal váltott témát.
- Nős vagy?
Frenkit meglepte a lány hirtelen jött szokatlanul egyenes kérdése. Némi időre szüksége volt, hogy legalább csírájában értelmesnek tűnő választ adjon.
- Van feleséged, vagy barátnőd? –kérdezett tovább Pascal.
Mondatok formálódtak a fejében, melyeket képtelen volt kimondani, hónapok óta nem tapasztalt érzések kezdtek újra éledni, lelkében, szívében és testében.
- Szóval, nős vagy? Vannak gyerekeid? Szeretnék kicsivel többet tudni rólad. De ha nem akarod, akkor sincs semmi baj. Iszunk egy kávét Maubeugeben aztán haza jövünk és mindenki megy a dolgára. Legfeljebb kedves ismerősei leszünk egymásnak. - folytatta Pascal
- Nem. Nem, nincs semmi baj. Elváltam, már több mint tíz éve. Vannak gyerekeim, de ők nagyon messze élnek. Barátnőm pedig nincs. Három évig jártam egy lánnyal, de két éve annak is vége lett. A csoport néhány tagját már ismerheted az áruházból. Akivel együtt szoktunk menni az Janó a barátom. Nem vagyunk melegek, ő nős és két lánya van. Egyébként fogalmam nincs, hogy most mit is kellene tennem, mondanom. Valójában nem is hittem, hogy eljössz. Tényleg megleptél.

A szembejövő autó lámpájának fénye megvilágította Pascal arcát. Frenki lopva szemlélte a lány szeme sarkában megjelenő mosolyt, orrának finom ívben hajló élét és szájának érzéki vonalát. Egy pillanatra érezni vélte parfümének kellemes illatát is, és elképzelte bőrének selymességét. Pascal bal kezével a kormány markolta, jobb keze pedig a sebességváltón pihent. Frenki ujjai végig kúsztak az ülés huzatán, óvatosan fel a váltókar hideg fémjén és lassan betakarták a lány kézfejét. Tenyerében érezte bőrének melegét és izgatottan várta reakcióját. Pascal arcán ismét fény futott át, kisujjával megsimogatta a férfiét. Pillanatok teltek el mozdulatlanul. csak az autó motorja zúgott egyhangúan. Frenki végül éppen csak érintve bőrét, megsimogatta a lány arcát. Az autó lassítani kezdett, majd kihúzódott a leálló sávba és megállt. Pascal a férfi felé fordult, néhány pillanatig nézte, aztán két kezével átkarolta a nyakát és hosszan megcsókolta. A férfit először meglepte a mozdulat és nyitott szemmel nézte az ajkára tapadt lány arcát, aztán átadva magát a pillanat oly régen tapasztalt varázsának, szemeit behunyva átölelte, és visszacsókolta. Keze lassan lecsúszott a lány derekára miközben érezte mellének domborulatát, tovább kúszott, le a lány csípőhajlatára, majd a combjára. Pascal megfogta a férfi kezét.
- A-a! Fiú, ez nekem így túl gyors! Most csak egy kávéról volt szó. Nem kapkodunk el semmit. Ezt meg főképpen nem.
A kesztyűtartóhoz hajolt, ki vette belőle az egérfogót, óvatosan felhúzta és a combjára helyezte. Megsimogatta a férfi arcát miközben elmosolyodott.
- Biztos, ami biztos!
Az autó motorja felpörgött kifordult az útra és egyre gyorsulva eltűnt a Maubeugeba vezető úton.

 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz