Szívdobbanás - Időnyom

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Sibille Webster > Versek
 
 

SZÍVDOBBANÁS


Láttad-e már elfáradni a fényt
Nyári alkonyon, a világ peremén?
Láttad-e, hogy fárad a szél,
Halk sóhajjal a hegyek tetején?
Ha elfárad a tűz, csendben lobban el,
Sistergő parázsból némán hamvad el.

Elfárad a szó is, nincs értelme már,
Némán sikolt a zuhanó világ.
Sötéten ragyogó jégmezők felett,
Hol még táncol a sarki fény,
Hullámok hangján a halál dala szól,
Egyre halkulón az óceán felett.

Távolba úszik a hold, kifakul az ég,
hulló csillagok közt nincs már több remény.
Rémült lelkek börtönéből szabaduló,
Végtelenbe sóhajtó utolsó gondolat,
Halkan morajló szívdobbanás csupán,
Mi a világból megmarad

 
 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz