Zene - Időnyom

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Sybille Webster > VERSEK > Zene
 

Zene szól halkan benned álmodón,
Néha hangosan, néha halkulón.
Van úgy, hogy csak hallgatod dallamát,
Máskor megérted minden szavát.
Néha csak dúdol érthetetlenül,
Máskor fájdalmas kínok között üvölt.
Vidám ritmusra vált, hogyha örül,
Ha elfárad lassul és leül.
De nem hallgat el egy pillanatra sem,
Még meg nem szűnik életed.
Bölcsődtől a koporsódig, s talán még azon túl is,
Mindig ott lesz veled, neked.

 
 
 
Szavazat: 0.0/5
 
 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz