Hajnal jöttét ígéri a távoli hegyek mögött.
Partra érve bukfencet vet, fűcsomók közt bújva el,
Végigfut a fűszálakon, bogárhadat verve fel.
Gyenge fénye áttöri az ég fekete bársonyár,
Éj mélyéből halványszürkén felderengő félhomály.
Játszi kedve nem lankad, átcikázik a réteken,
Fűszálakra rajzol tündöklő gyémántcseppeket.
Harmatcseppek csillogása tükrözi a fényeket,
Virágszirmok bomlanak ki, s a pisla fény felnevet.
Kelyhükben alvó tündérek ébrednek fel hirtelen,
Kirajzanak a világba, dolguk lévén rengeteg.
Mire a Nap a hegy mögül előbújik teljesen,
Ők festik a világra a színeket, nem késhetnek el.
Szertehagyják fátylaikat völgyek mélyén odalenn,
Gyöngyharmatos fehér ködként terül szét a tó felett.
Tűzben születik a Nap, narancsszínű lángolás,
Vére folyik hegycsúcsokra,fénye fel az égre száll.
Madárdal kél, szárnysuhogás, minden élő ébredez,
Ezer zajjal, zümmögéssel, éjt a nappalváltja fel
Véget ért a sötét éjjel, fényben fürdik a világ,
Lepkék tánca üdvözli a szivárványszín ragyogást.
Langyos szellő tó felett a ködfátylakat fújja el,
Mézillatú napsütésben fákon gyümölcs érik fenn.