Főmenü:
1976.december 25 (Karácsony másnapja)Tomi leemelte fejéről a fülhallgatót és fáradtságtól égő szemeit megdörzsölve jókorát ásított. Öreg Laci az asztalfölé hajolva babrált a rádióvevő kereső gombjával, majd az alig hat négyzetméteres rádiósszoba túlsó sarkában a vaságyon alvó Gyula felé intett.- Ha fáradt vagy ébreszd fel! Nem sokára úgyis váltania kell téged.- Nem. Még nem! Hosszú lesz az éjszaka neki. Kibírom még ezt a negyed órát. Nézted, hogy állunk?- Félhatkor még a negyedikek voltunk. Egy kanadai állomással holtversenyben.- Mikor hangoltad utoljára a végfokot?- Hát? Jó régen. Van már két órája is.- Akkor nyomd a billentyűt!Felállt és az asztal melletti vasszekrényhez hasonlító szerkezethez lépett. Egy fekete bakelit gombot addig forgatott, amíg a mellette lévő négyzet alakú mérőműszer mutatója a legnagyobb értéken megállt, aztán visszahuppant a székébe. Az asztalon heverő fejhallgatóból hirtelen élesen sipoló morzejelek hallatszottak s, hogy Gyulát fel ne ébressze felkapta és fejére illesztette.- Ez csak egy dán. Tengeren túli, vagy ázsiai összeköttetés kellene még néhány. – pillantott Öreg Lacira.- Talán éjjel szerencsénk lesz. Ha nem itt a három és félen, akkor talán a hét megán.Kopogás hangja keveredett az éter megszokott zajai közé, s csak akkor vette észre, amikor megismétlődött.- Te kopogtál? – nézett kérdőn Öregre.- Tessék?- Mondom te kopogtál?- Miért kopogtam volna? – fordult felé értetlen ábrázattal emelve le a fejhallgatóját.A következő pillanatban azonban már mindketten hallották.- Kintről jön. – ráncolta Tomi a homlokát.- Kintről? Ki mászkál ilyenkor odakint?A kopogás megint megismétlődött. Tomi felállt és az ajtóhoz lépett. Elfordította a kulcsot, s a kilincset lassan lenyomva résnyire nyitotta. A következő pillanatban az ajtó kivágódott és éktelen üvöltéssel maszkos kommandósok rontottak a rádiósszobába.- Ez a Nemzetbiztonsági Hivatal különleges egysége! Álljon a falhoz, lábát terpeszbe kezeit feje felett a falra! – üvöltött Tomira az egyik és erőteljes mozdulattal nyomta a falnak. – Lábát terpeszbe!Egy másik Öreg Lacit teperte a székből a földre, majd kezeit hátra csavarva rátérdelt és hátához szorítva fegyvere csövét üvöltött az is!- Nem mozdul! Így marad!Az alvó Gyulát két kommandós rántotta a vaságy mellé a földre, és jóformán még fel sem ébredt, már megbilincselt kézzel feküdt a szoba hideg cementlapján.Az ötödik kommandós az ajtóban állva, csőre töltött fegyverrel biztosította a helyszínt. Kisvártatva egy tányérsapkás tiszt lépett a szobába. Körbe pillantott, s miután meggyőződött arról, hogy emberei minden tekintetben urai a helyzetnek Öreg Lacihoz fordult.- Bakos Antal alezredes vagyok a Nemzetbiztonsági Hivatal Különleges Egységének a parancsnoka. Önt, hogy hívják?- Öreg László. – válaszolt a hátán térdelő kommandós súlyától nyögve.- Állítsák fel őket! – intett a kommandósoknak, majd mikor már mindhárman álltak az öreghez fordulva folytatta. - Ez itt milyen helyiség?- Az üzem rádióamatőr klubjának rádióadó szobája.- Mit csinálnak itt éppen most? – kérdezte a tiszt színtelen hangon.- A Karácsonyi rádióamatőr versenyen veszünk részt tegnap éjféltől holnap éjfélig!- Rádióamatőr verseny? Értem! És melyik itt a rádióadó? – nézett az asztalon sorakozó készülékekre.- Az alumínium házas. – bólintott Öreg Laci a fejével az egyik felé.- Most is működik? – fordult felé a tiszt.- Be van kapcsolva, de csak akkor működik, ha a morze billentyűt lenyomja.Az alezredes óvatosan nyomta meg a kicsiny szerkezetből kinyúló kar fekete bakelit gombját. A következő pillanatban az asztal mellett álló vaslemezszerkezet műszere nekilódult, a tetején kiálló porcelán szigetelőhöz rögzített lámpa pedig fényesen világítani kezdett. Meglepetten kapta el a kezét, de néhány pillanat múlva tett egy újabb próbát.- Ez a berendezés mi célt szolgál? – mutatott a vasszekrényszerű szerkezetre Tomi felé fordulva.- Az a rádióadó végerősítő fokozata. Az alumínium házas a meghajtó. Az állítja elő a rádiófrekvenciás jelet, ez pedig felerősíti.- Hogy hívják magát? – lépett váratlanul hozzá a tiszt és egészen közelről az arcába bámult.- Frank Tamás.- Szóval, ez felerősíti? – fordult ismét a végerősítő felé. - Mennyire erősíti fel, Tamás?- Az attól függ, hogy mekkora a meghajtó jel és végfok kimenő teljesítménye, valamint milyen az antenna illesztése.- És milyen az antenna illesztése? - lépett a még mindig kábult Gyulához.- Nem tudom! Én éppen aludtam.- Hát magát hogy hívják? – mérte végig a tiszt.- Steiner Gyula. – válaszolt remegő hangon.- Gyula! Egy valamire való amatőr akkor is tudja, ha álmából kommandósok ébresztik fel! – felelte az alezredes, majd ismét Öreg Lacihoz fordult. - Mióta van engedélyük rádióadó működtetésére?- Már több mint három éve. A három és fél, valamint hét megaHerczes amatőr sávban.A tiszt megint megnyomta a morzebillentyűt és egy pillanatra elgondolkodva nézte a vasszerkezet tetején felgyulladó lámpát, majd az ajtóhoz ballagott.- Húzzanak ki mindent a konnektorokból, kapcsolják le az automatát, zárják be és plombázzák le az ajtót! Ezeket meg hozzák! – fordult az egyik kommandós felé, majd kilépett az ajtón és alakja eltűnt a sötétben.