Lelet rémület - Időnyom

Főmenü:

Novellák

Lelet rémület

Valamikor a 90-es évek elején történt. Bezárt a munkahelyem és hiába jártam hetekig a munkaerő közvetítőket, a munkaügyi hivatalt, a növekvő munkanélküliség közepette egyre reménytelenebb vállalkozásnak tűnt az új munkahely. Felkerestem házi orvosomat és elpanaszoltam neki helyzetemet. Akkoriban még alanyi jogon egy hónapnyi táppénz járt, hát elküldött mindenféle labor és orvosi vizsgálatra, hátha talál valamilyen legalább időlegesen kapaszkodót nyújtó testi problémát. A következő héten kellett visszamennem konzultációra. A doktornő hosszasan nézegette a laborleleteket, a belgyógyász, az urológus és a röntgen szakorvosi véleményeket, majd rám emelve tekintetét halkan megkérdezte.

- Mondja Feri! Hisz maga Istenben?

A nyaki csigolyámtól a farokcsontomig ható áramütés szerű érzés rohant át rajtam. Mi van? Hogy jön ide Isten? Mi köze neki az én leleteimhez? Aztán ahogy lecsengett a meglepetés első hulláma, megjelent képzeletemben a rövidesen kopaszra vágott fejem, a sárguló körömágyak, a csontsovány testem rák okozta rémképe.

- Akkora a baj doktornő? - kérdeztem elcsukló hangon.

Ő megint a labor leletek között böngészett, mintha számomra is érthető konkrétumot keresett volna a várhatóan letaglózó diagnózis ismertetésére. Aztán lassan rám emelte ismét a tekintetét.

- Jaaaaj, nem! Dehogy! Nincs semmi baja, minden rendben van. Csak eszembe jutott, hogy vasárnap a reformátusokhoz megyek Istentiszteletre és ígértem, hogy néhány embert, ha tudok, magammal viszek. Eljön velem?

Nem egy kő, hanem a Himalája gördült le rólam és megadva magam a helyzet kínálta, ki tudja hova vezető lehetőségnek természetesen beleegyeztem. Nem, nem, attól még nem lett sem munkahelyem és nem lettem hívő sem. Viszont sok jószándékú, rendes embert ismertem meg azon a vasárnapon.